A digitális fényképezés árnyoldalai, amit nem szoktak az orrodra kötni:

Szuper találmány a digitális fényképezés.

Olyan mennyiségű felvételt készíthetünk, mint még soha.

Semmi akadálya annak, hogy minden fontos eseményt megörökítsünk.
Van azonban két téma, amin igencsak érdemes elgondolkozni.

Az egyik a fényképek színhelyességének beállítása, a másik pedig a családi fotók archiválása.
Vágjunk hát bele.

 

A fényképezőgépről számítógépre töltjük a képfájlokat.
A legtöbben ezt átmozgatással teszik (én is), ami azt eredményezi, hogy a memóriakártyáról eltűnnek, a számítógépen pedig megjelennek a képek.

Akinek fontos a képminőség, az utómunkát végez a képeken, vagyis módosít a kép látható tulajdonságain.

A haladó fotósok raw (nyers, a képérzékelő által rögzített) formátumban rögzítik a képeket, majd számítógépen alakítják ki a végleges fotót.

 

Ez fantasztikus lehetőség.
A sötét képeken világosíthatunk, a túl világos, ún. kiégett képrészeket visszavarázsolhatjuk.
Változtathatunk a kép fehér egyensúlyán, színezetén.
Magunk állíthatjuk be az élesítést és a kép keménységét, stb.

A digitális képfeldolgozó programok (Photoshop, Capture One) lehetővé teszik, hogy a kissé elrontott képekből jó, vagy tökéletes végeredményt készíthessünk.

Én elég jól fotózom, mégis amíg nem raw formátumban készítettem a felvételeket, hanem a fényképezőgépre bíztam a kész képek előállítását, 100 felvételből csak 60 lett jó, vagy elfogadható.

Amióta kihasználom a nyers formátumú képek feldolgozásának a lehetőségét, 100 felvételből 1-3 db kép lesz az, amelyet a kép minősége miatt el kell hajítanom.

Ez óriási különbség.

Akad azonban egy probléma, amivel a legtöbb felhasználó nem számol.

Hiába a profi szoftver, a gondos munka, ha csal a monitorunk.

Minden elkészült grafikus kártyát egy gyári értékhez állítanak be. A beállítás nem 100%-os pontosságú.
Néhány százalékos eltérés a pontos színektől megengedett.
Ugyanez a helyzet a monitorokkal is.
Ha a grafikus kártya színhelyessége adott irányba csal, és a monitor is abba az irányba csal néhány százalékot, akkor garantáltan nem valós színeket fogsz látni a monitoron.
Ha ezzel a torz beállítással készíted el a fotóidat, akkor igen nagy meglepetés fog érni egy másik monitor, vagy grafikus kártya használata esetén.

A nyers (raw) formátumú képek igen nagy tárterületet foglalnak el, így csak a kész jpg formátumú képeket tároljuk el.
Ha később kiderül, hogy nem jó a beállítás, akkor már csak látható minőségromlás mellett tudunk rajta változtatni.

Mi hát a megoldás?

Először is az, hogy kalibrálni kell a monitorod képmegjelenítését.

A monitorkalibráláshoz szükség van a számítógépedre és a monitorodra.

A számítógéped grafikus kártyáját kell összehangolni a monitoroddal úgy, hogy a végeredmény az elérhető legpontosabb, színhelyes képmegjelenítés legyen.

Ha a gépet, annak grafikus kártyáját, vagy a monitort lecseréled, akkor újra el kell végezni a színkalibrálást.

A színkalibrált monitoron legyártott végleges fotó minden színhelyes megjelenítőn vissza fogja adni a beállított színvilágot.

Így van igazán értelme a fotók manipulálásának.

A monitorok színkalibrálásáról bővebben a következő cikkben olvashatsz:
http://demo.ispro.hu/lp/monitor-es-laptop-kijelzo-hardveres-szinkalibralasa/
 

Az informatikában van egy mondás, miszerint egy mentés nem mentés!

Ha csak a számítógépünk merevlemezén van egy példány a fotóinkból, akkor vagy nagyon bátrak, vagy nagyon felelőtlenek vagyunk.
A merevlemez kiváló munkaeszköz, de nem elég megbízható ahhoz, hogy csupán rajta tároljunk olyan fontos fájlokat, mint a családi fotók.

Feltétlenül készíts biztonsági mentést a gépre mentett fotókról.

Az is jó, ha a memória-kártyán is megőrzöd azokat, csak ez a megoldás nem életszerű.
A memóriakártyák arra valók, hogy a rendelkezésünkre álljanak akkor, amikor fotózni szeretnénk.
Ha tárolásra használjuk azokat, akkor hamar tárolási kapacitás-problémánk lehet a fotózás során.

Sokkal inkább ajánlom, hogy vásárolj egy memória kulcsot (pendrive), amelyre azonnal elkészítheted a biztonsági mentést.

Ha a memóriakulcsra készített mentés mérete eléri a kritikus méretet, akkor eljött az ideje annak, hogy elkészítsünk egy másik mentést is.

A második mentést érdemes CD, vagy DVD lemezre készíteni.

Ennek nagy előnye, hogy nem felülfertőzhető.

Ha a pendrive-ot egy fertőzött számítógéphez csatlakoztatod (az lehet a Te géped is), akkor a rajta tárolt adatok megfertőződhetnek.

Előfordulhat, hogy a fertőzés tönkre teszi a képfájljaidat. Így pedig hiába készítettél mentést, az nem használható.

A CD-re, vagy DVD-re írt fájlok akkor sem fertőződnek meg, ha egy fertőzött gépbe teszed a lemezt.
Ezért ajánlom, hogy a második mentést CD-re, vagy DVD-re készítsd.

 

Ha nagyon elővigyázatos akarsz lenni, akkor első körben is menthetsz CD-re, vagy DVD-re.
Erre találták ki az újra írható CD-RW és DVD-RW lemezeket.

Az egyszer írható lemezek több lépésben történő írását biztonsági okokból nem javaslom.
Az újraírható lemezekre (CD-RW, DVD-RW) se több menetben írj.

A friss fotókat írd ki a lemezre, majd később, ha ismét új fotók készülnek, akkor egy másik lemezre készíts mentést. Ez a mentés tartalmazza az előző lemezre írt képeket és az új fotókat is.
Miután a mentést vissza ellenőrizted, az előző lemez tartalmát törölheted.
A letörölt lemezt a következő mentés során fogod újra használni.

 

A külső merevlemezek remek megoldást jelentenek a fájlok gyors mentéshez.

Nagyobb kapacitást biztosítanak, mint a memória kulcsok, azonban ezek is fertőződhetnek.

Éppen ezért fontos, hogy ne feledkezz el a más típusú médiára (CD, DVD) készített biztonsági mentésről!

 

Összefoglalva, az általam javasolt mentési eszközkészlet a következő:

  1. memóriakulcs (pendrive) a fontos fájlok napi mentéséhez
  2. külső merevlemez a fontos fájlok heti mentéséhez
  3. CD, DVD, vagy Blue-Ray lemezek alternatív mentéshez.
    Akkor alkalmazzuk, amikor kiemelten fontos a biztonság (CD-RW, DVD-RW, Blue-Ray-RW), illetve amikor a mentendő adatmennyiség eléri a használható lemezkapacitást (CD-R, DVD-R, Blue-Ray-R).

A DVD író és a DVD lemez is viszonylag olcsó tárolóeszközök.

Ha fontos adatokat szeretnél archiválni, akkor ne vegyél nagyon olcsó lemezt!

Sajnos az olcsó DVD lemezzel úgy járhatsz, hogy egy-két év után már nem lehet elolvasni.
A minőségi lemezek hosszabb távú adattárolást tesznek lehetővé.

Tudomásom szerint a KODAK gyártja az egyetlen olyan DVD lemezt, amelyre rá meri írni, hogy akár 100 évig megőrzi a ráírt fájlokat.

Gondold meg, nem a lemez drága, hanem azok a családi fotók pótolhatatlanok, amelyeket a lemezen meg szeretnél őrizni!

LAPPA Computer – hogy a számítástechnika öröm legyen!

Vélemény, hozzászólás?

Share This